Hogyan fejlődtem azáltal, hogy a munkám elvesztése miatt aggódtam?

Másfél évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy egy költséges amerikai útról visszatértem, felhívott a projektvezetőm. A projektet, amin dolgoztam, azonnali hatállyal leállították. Akkoriban egy német cégnél dolgoztam külső munkatársként, ami azt jelentette, hogy számomra nem létezett fizetett szabadság és biztos munkahely.

Úgy egy fél órán át aggódtam. A félretett pénzem nagy része ráment az útra, épp kifizettem a foglalót meg a közvetítői díjat az új lakásomra, és akkor ez történik. Mit csináljak a lakással, honnan fizessem a havi kiadásaimat, hol szerzek új munkát, minek kellett nekem Amerikába mennem? Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak át a fejemen.

Fél óra és pár cigaretta után rájöttem, hogy nincs miért aggódnom. Miért?

  1. Végiggondoltam a lehetőségeimet. Elöször is számba vettem, hogy mennyi tartalékom van. Mielött kifogyok a pénzből, állást kell találnom: fejvadászok, állásbörzék, gyorsbüfé. Azaz ha minden kötél szakad, akkor is találok munkát, amiből jut ennivalóra. Lehet, hogy meg kell válnom néhány dologtól, de éhen nem fogok halni addig, amíg hamburgerpakolóként szakmába vágó állást nem találok.
  2. Tisztába kerültem a [szakmai] értékeimmel. Azáltal, hogy végiggondoltam az eddigi tapasztalataimat és lehetőségeimet, tudatosult bennem, hogy nem az a kérdés, hogy melyik cég választ engem, hanem az, hogy én melyik céget választom. Mindenkiben vannak értékek, függetlenül attól, hogy milyen munkakörben dolgozik, vagy hogy mennyi szakmai tapasztalat áll mögötte. Ha tudod, hogy melyek ezek az értékek, akkor ezt hozd a leendő munkaadód tudomására. Lehet hogy meglep: teljesen más stílusban fogtok beszélgetni.

3 nappal és néhány ősz hajszállal később rendeződött a projekt helyzete, én pedig örömmel költöztem be az új lakásomba. Amikor fél évvel később végleg becsukták a projektet, akkor már nem idegeskedtem. Ismertem a határaimat és a lehetőségeimet, és ettől egy teljesen újfajta magabiztossággal néztem a jövőbe.

Ez a fajta biztonság áthatott a mindennapi életembe is:

  1. Nem aggódóm a jövő miatt. Bárhogy lesz, úgy lesz: vélt vagy kitalált problémákkal nem érdemes foglalkozni. Ha felüti fejét egy probléma lehetősége, akkor végiggondolom a megoldási lehetőségeket, de cselekedni csak akkor cselekszem, amikor szükségessé válik.
  2. Élvezem a jelent. Bár nyilvánvalóan következik az első pontból, ennél azért többet jelent. Odafigyelek az apró élvezetekre, legyen szó egy finom vacsoráról, egy jó filmről, egy közös estéről a barátokkal…
  3. Pozitívan gondolkozom. Amin nem lehet változtatni, azon nem mérgelődöm. Amikor javították az Űllői utat és az útlezárás miatt fél órával később értem haza a reptérről (és fél órával korábban kellett elindulnom), akkor ahelyett, hogy emiatt szidtam volna az atyaúristent is, örültem, hogy végre befoltozzák a lyukakat. Fél évvel később befejezték a munkálatokat, azóta pedig zötykölődés nélkül ingázok otthonom és a reptér között. A legtöbb esetben igaz az a mondás, hogy minden rosszban van valami jó.

Kép kredit: JL2003 (Flicker)

2008. April 13. | Beküldte: xsolutions | Kategória: Lifehack, Munka | Trackback 

Tetszett ez a bejegyzés? Iratkozz fel az RSS értesítőre.

3 hozzászólás ehhez a bejegyzéshez, “Hogyan fejlődtem azáltal, hogy a munkám elvesztése miatt aggódtam?”

  1. bizony írta: (2008. April 13.) Válasz Erre

    Nekem a “mi lehet a legrosszabb, ami történhet” kérdés megválaszolása és megoldása szokott segíteni. Ha tudatosítom magamban, hogy azt is képes vagyok legyőzni, akkor az általában bekövetkező sokkal kisebb rossz már gyerekjáték.

  2. pegazoo írta: (2008. April 13.) Válasz Erre

    Hmmm. Erdekes, hogy a bejegyzes vegen talalhato 3 tanacs (fokepp a legelso), engem most nagyon megerositett egy aktualis problemaban aminek semmi koze nincs allashoz, munkahoz.:) Koszi!:D

  3. Babarum írta: (2008. April 14.) Válasz Erre

    Az egész arról szól, hogy mennyire hiszel magadban. Van-e elég önbizalmad, hogy otthagyj valami biztosat, vagy hogy bármikor váltani tudj. Képesnek érzed-e magad arra, hogy bármikor új helyen, akár új területen bizonyíts. Véleményem szerint mindez az utolsó három pont híján nehéz, szinte lehetetlen.

Szólj hozzá!




Copyright © 2007 lifovery • Az oldalt a WordPress hajtja • Hoszting: Wish