A jó szolgáltatás mindig segít, és sosincs útban

Szolgáltatások vesznek körül bennünket: asztali szoftverek, a webes rendszerek, intézmények, a vendéglátóipar, rengeteg minden.

Amikor arra gondolok, mennyire jó egy adott szolgáltatás, ezzel a kérdéssel kezdem, afféle ökölszabályként: mennyire segít, és mennyire akadályoz a céljaim elérésében. (Nyilvánvalóan a cél nem mellékes, és ideális esetben egybeesik a szolgáltatást nyújtó és igénybe vevő fejében.)

A jó szolgáltatás gyakran láthatatlan: a kapott értéket látom, miközben a háttérben marad az, aki hozzájuttat. Sok évvel ezelőtt, emlékszem, rengeteget kellett foglalkoznom a számítógépemmel hardveresen és szoftveresen is. Mostanra annyira szerencsés vagyok, hogy gyakorlatilag már nem is látom a gépet, csak a fényképeim, a leveleim, a forráskódom, a feladataim, a zenéim. Egyre transzparensebb lesz.

Érdemes végigvenni néhány dolgot, vajon mennyire felelnek meg ennek a kritériumnak:

  • Az állam és intézményei vajon mennyire segítenek, és mennyire nehezítik az életemet a szabályokkal, adórendszerrel, az esetleges bürokráciával?
  • A munkahelyem mennyire segít, hogy meglegyenek a feltételeim, és mennyire akadályoz, hogy minél jobban koncentrálhassak a munkám tökéletes ellátására? Az IT-részleg vajon szolgál vagy inkább uralkodik a felhasználókon?
  • Az operációs rendszerem és a szoftvereim, a mobiltelefonom mennyire dolgoznak a kezem alá, mennyire engedik, hogy arra koncentrálhassak, ami a lényeg: a tartalomra, az emberekkel való kommunikációra? Mennyire idegesítenek, tartanak fel olyasmivel, amivel nem kéne?
  • A programozási nyelvem, fejlesztői környezetem mennyire engedi, hogy a problémára és megoldására koncentrálhassak, és mennyi “bürokratizmust” kényszerít rám? Mennyire köti meg a kezem, mennyire ront el, hamis kényelembe ringatva? Milyen szinten tudom kontrollálni, mennyire bízhatom meg az eredményben?

Az igazán érdekes azonban az, amikor megfordítjuk a kérdést, és magunkra irányítjuk:

  • Amikor a munkám végzem, mennyire segítem-e az ügyfelem és a munkatársaim? Becsületes és alapos vagyok-e? Megteszem-e mindazt, amit én elvárnék másoktól?
  • Ha tanítok, mennyire tudom úgy végezni, hogy a legtöbbet segítsek, miközben nem terhelek senkit felesleges dolgokkal?
  • Ha szoftvert írok, végiggondolom-e minden funkciónál a felhasználó szemszögéből, mennyire lesz hasznos, egyértelmű, illetve milyen nehézségeket okozhatok nekik? A forráskód esetében mennyire törekszem az olvashatóságra, érthetőségre?
  • Megteszek-e mindent a családom tagjai iránt? Segítek-e a szüleimnek, a páromnak, szánok-e időt a gyerekeimre?

A listákat ki-ki maga kialakíthatja az élethelyzete szerint, nekiszegezve sok mindennek ezt az egyszerű kérdést. Jól jön, ha megfelelő szolgáltatást keresünk, vagy mi magunk szeretnénk magas szinten szolgálni, szolgáltatást nyújtani. Vajon érdemes-e másként?

2008. Április 17. | Beküldte: gaba | Kategória: Alapok | Trackback 

Tetszett ez a bejegyzés? Iratkozz fel az RSS értesítőre.

Egy hozzászólás ehhez a bejegyzéshez, “A jó szolgáltatás mindig segít, és sosincs útban”

  1. gaba feljegyzései: A jó szolgáltatás mindig segít, és sosincs útban írta: (2008. Április 17.) Válasz Erre

    […] Wyctim meghívott több mint egy hónapja, hogy írjak a lifovery.com-ra. Ma végre írtam is egy bejegyzést a szolgálatról, szolgáltatásokról: lifovery: A jó szolgáltatás mindig segít, és sosincs útban: […]

Szólj hozzá!




Copyright © 2007 lifovery • Az oldalt a WordPress hajtja • Hoszting: Wish