Nem túl macerás ez a GTD? Kell ez egyáltalán nekem?

Mint a legtöbben tudják, a Getting Things Done (GTD) egy produktivitási módszertan (illetve az erről írt könyv). Alapvetően arról szól, hogy felírom a céljaim és tennivalóim, illetve rendszeresen átnézem, rendezem őket. Ha kész vagyok valamelyikkel, akkor kihúzom. Nem tűnik túl bonyolultnak.

Akkor mégis, minek ez az egész? Érdemes egyáltalán vesződni vele? Nem egyszerűbb belevágni a magam módján? Az alábbiakban igyekszem némi fogódzót nyújtani, kérdések és válaszok formájában:

K: Minek nekem a GTD, ha segédeszköz nélkül is képes vagyok észben tartani a tennivalóimat?

V: Nagyon szerencsés vagy, te nem szorulsz rá a GTD-re, abba is hagyhatod az olvasást. Téged és a hozzád hasonló embereket csak irigyelni tudom ezért. Nekem túl sok minden kering a fejemben, és képtelen vagyok őket mindig felidézni, ráadásul többnyire pont nem akkor jutnak eszembe, amikor a legjobb lenne, hanem akkor, amikor éppen nem tudok mit kezdeni velük.

K: Én felírom a tennivalóimat papírra/programba, és működik. Minek nekem a GTD?

V: Irigylésre méltó állapot, neked valóban nincs szükséged a GTD-re. Én évekig küzdöttem mindenféle módszerrel, de hosszú távon sajnos egyik sem működött. Volt minden: Palm-todo, naptár, Outlook-task SmartPhone-szinkronizációval, GTD, Moleskine jegyzetfüzet, sima papírlapok stb. Az elején mindegyik jól ment, de aztán valahogy egyre gyűltek a feladatok, és maguk alá temettek, nem láttam át őket, és a lista nagy részét folyamatosan tologattam magam előtt. Frusztráló volt. Valami hiányzott, amitől az egész működne.

K: Én becsillagozom/bezászlócskázom az e-mailjeim, így semmit nem mulasztok el. Miért lenne szükségem a GTD-re?

V: Ha az összes munkád gyakorlatilag e-mailben történik, és minden egyes levél egyértelműen tartalmazza a vele végrehajtandó tennivalód, valamint az ezen kívüli (pl. otthoni) dolgaidat képes vagy fejben tartani, akkor valóban elegendő lehet az e-mail-rendszer használata. Nekem egy-egy e-mail nagyon sok külön feladatot rejthet, illetve rengeteg egyéb forrásból érkeznek még a tennivalók (pl. eszembe jut valami). Küldhetek persze önmagamnak is e-mailt, csináltam is így egy darabig, de nem éreztem optimálisnak a megoldást. Egy célszoftver sokkal könnyebben kezelhető, és többet nyújt.

K: Nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Én is felírom a dolgokat, kihúzom, amivel kész vagyok, mégsem nevezem GTD-nek.

V: A GTD valóban rengeteg olyan elemet tartalmaz, amellyel máshol is találkozunk, illetve józan ésszel kitalálható. Ezt le is írja a szerző a könyvben. Igazából ott kezd érdekes lenni, ahol ezt a sok okosságot egy működőképes rendszerré építi össze, és kitér azokra a buktatókra, amelyek problémát okozhatnak az alkalmazásban.

K: Elég macerásnak tűnik, hogy minden tennivalómat felírjam. Muszáj?

V: A cél nem az, hogy írnokok, sőt, bürokraták legyünk. Ha valamit tudsz magadtól is, illetve azonnal meg tudsz csinálni, akkor semmi szükség, hogy felírd. Csináld meg, és kész. A munkád során a legfontosabb dolgok mennek maguktól is. A GTD olyan, mint egy jó személyi titkár, aki gondját viseli a mindenféle, apró-cseprő, sokszor bosszantó kötelességnek, felszabadítva téged ezzel, hogy a lényegre koncentrálhass.

K: De vajon működhet-e mindenkinek egy olyan módszert, amelyet valaki egyszer kitalált?

V: A Getting Things Done könyv több mint 20 év tanácsadói munka alapján született. A könyv szerzője, David Allen, és munkatársai coachként segítettek sok embernek, hogy képes legyen megbirkózni a rá bízott feladatokkal. A könyv nem az elméletből, hanem a gyakorlatból született. Éppen ezért tér ki rengeteg olyan problémára, amelyre eleinte nem is gondolsz, de a sok év tapasztalat alatt előjöttek.

K: Lehet, hogy érdekelne a dolog. Honnan tudom letölteni?

V: A GTD nem egy program, hanem módszertan. De leginkább egy út, melyen valami új születik a “tanítás” és a te személyed kölcsönhatásából. Te is alakulsz, a módszerek is a te igényeidhez igazodnak. Elindulhatsz azzal, hogy elolvasod a könyvet (lehetőleg angolul, de van magyar fordítása is), majd utána gyakorlod, és évente legalább egyszer újraolvasod. Találsz mindenféle tanácsot és információt a lifovery.com-on, a blogomban, és szerte az interneten.

K: Elég ijesztően hangzik, hogy évente olvassam újra a könyvet. Megéri egyáltalán belevágni?

V: A GTD első alkalmazásakor általában mindenki nagy lendülettel indul, remekül halad a dolgokkal, és úgy érzi, semmi nem állíthatja meg. Aztán hosszú távon elérhet olyan pontra, ahol úgy érzi, valahogy nem tökéletes minden. Ha újra elolvasod a könyvet, észre fogsz venni benne néhány olyan részt, amely első olvasáskor fel sem tűnt, de pont arra a tér ki, ami a megoldás lehet a te problémádra. Legjobb lenne persze egy mester, aki melletted áll, észreveszi, miben akadtál el, és segít túljutni rajta.

K: A papír vagy a szoftver a jobb?

V: Ez teljes mértékben tőled függ. A papír nagy előnye, hogy bármikor előveheted, átnézheted, ugyanakkor pár hónap használat után elég időigényes lehet a feladatok átirkálása. Én többször is nekifutottam, és mindig a papír volt a kedvencem, de mindig csak az első hónapban, utána egyre elviselhetetlenebbé vált. Ha hozzám hasonlóan amúgy is nap nagy részében a számítógép előtt ülsz, akkor megfontolandó a szoftver használata, amely támogatja a copy & paste funkciót, és egyéb hasznos módokon integrálódik a rendszerbe. Igazán elégedett akkor leszel, ha valahogy magaddal is tudod vinni a listáidat, lehetőleg módosíthatóan, pl. a telefonodon.

K: Melyik szoftver a legjobb?

V: Nagyrészt tőled, az igényeidtől és a szokásaidtól függ, hogy mit találsz majd a legjobbnak. Kísérletezni kell mindenfélével, és kialakul. Mindenesetre szerencsés vagy, ha most keresel ilyesmit, mert mostanában egyre több GTD-t támogató szoftver jelent meg, számítógépekre és okostelefonokra is.

K: Oké, de azt azért elárulhatnád, hogy te mit használsz.

V: Én egy ideje az OmniFocus nevű programot használom, a számítógépen és az iPhone-on is. Nem mondom, hogy tökéletes, de jól működik, és korrektül szinkronizál. Akárhova megyek, nálam van minden. Nagyon ígéretesnek tűnik a Things nevű, jelenleg bétában futó program is, amelyhez szintén megjelent az iPhone-változat.

[Ez a bejegyzés megjelent a blogomban is.]

2008. August 18. | Beküldte: gaba | Kategória: GTD | Trackback 

Tetszett ez a bejegyzés? Iratkozz fel az RSS értesítőre.

3 hozzászólás ehhez a bejegyzéshez, “Nem túl macerás ez a GTD? Kell ez egyáltalán nekem?”

  1. thingol írta: (2008. August 18.) Válasz Erre

    Én próbálkozok a GTD-vel, de idáig az volt a legnagyobb probléma, hogy nem igazán írtam fel a dolgokat. Mostanában azért az olyan dolgokat, amiket gépen csinálok, fel-fel írogatom, hogy a nap végén végigfussak mindenen, hogy megcsináltam-e. Szerintem nagyon jó érzés az éjjel egy üres todo listával lefeküdni, tudva, hogy igen, ma megcsináltam mindent, amit akartam. Ezért néha olyan dolgokat is felviszek, amiket már megcsináltam (persze azonnal ki is húzom), csak ezért az érzésért (meg, amikor törlöm másnap reggel a kihúzott dolgokat, lássam, hogy tegnap mennyire volt aktív napom). Gyarló vagyok, na.

    Aki esetleg iPhone-os és Windowst használ, annak GTD-re ajánlom a Zenbe-t, mint ingyenes alkalmazást. Én is ezt használom.

  2. wyctim írta: (2008. August 19.) Válasz Erre

    Reformáltam a rendszeremet én is nemrég, nemsokára le fogom írni ide, szóval mondhatjuk, hogy ehhez kapcsolódó poszt lesz.

  3. gaba írta: (2008. August 19.) Válasz Erre

    Itt most próbáltam pár olyan kérdést összeírni, amelyen sokan elbuknak, akik nem ismerik. Remélhetőleg sikerül tisztáznia pár félreértést a potenciális alkalmazókban.

Szólj hozzá!




Copyright © 2007 lifovery • Az oldalt a WordPress hajtja • Hoszting: Wish