Hogyan szinkronizáld az iPhone-t és a Mac-ed MobileMe nélkül

Az Apple MobileMe nevű szolgáltatásának lényege, hogy minden eszközünk szinkronban legyen azonnal. Az összes naptárbejegyzés, email és kontakt az Interneten tárolódik, majd ha valamelyik eszközünkön változtatunk valamit, akkor az automatikusan megtörténik a többi eszközön is. Szépen hangzik, de a MobileMe-vel sajnos akadnak problémák. Az első, hogy nem ingyenes, a második pedig, hogy mai napig akadnak problémái, rendszeresek a kihagyások, így mondhatjuk, hogy instabil jelenleg a szolgáltatás. Mit tehet az, aki szeretné kihasználni a MobileMe előnyeit, de nem akar fizetni.

A Google, mint “webes operációs rendszer” sok problémára nyújt megoldást. Az alábbi rövid leírásban azt mutatom be, hogyan lehet a MobileMe-hez hasonlóan szinkronizálni a levegőben a naptárainkat/címjegyzékünket és emailjeinket, mindezt a Google-t és egy másik egyszerű szolgáltatást használva.

A szinkronizálás első és fontos lépése, hogy rendelkezzünk egy Gmail fiókkal, majd hozzunk létre magunknak egy Google Calendar elérést is, ezután állítsuk be az asztali gépünket/laptopunkat (jelen esetben Mac). Minden legfrissebb Leopard-dal rendelkező felhasználónak lehetősége van mindenféle külső alkalmazás nélkül szinkronizálni az iCal-t a Google Calendar-ral és az Address Book-ot a Google Contacts-szel. Az Address Book szinkronizálás a legegyszerűbb, mindössze ki kell pipálni az Address Book beállításaiban a “Synchronize with Google” opciót, majd a Gmail-es adataink megadása után, készen is vagyunk.

A naptár beállítása már kicsit nehezebb, de nem nehéz. Ehhez a Google által biztosított CalDav elérésen keresztül kell belefűznünk az iCal-ba a Google Calendart. A Google súgóban találhatunk egy nagyon jó (igaz angol) leírást, úgyhogy nem is nagyon részletezném, hogyan kell beállítani.

A végére maradt az email, amit szintén nem részleteznék. Lehetőségünk van IMAP-en elérni a Gmail-t, aminek a how-to-ját szintén megtalálhatjuk a Google Súgóban. A lényeg az IMAP, azért fontos, mivel ezzel az eléréssel minden eszközünkön ugyanúgy fog kinézni minden, amit már elolvastunk, az a másik eszközön is el lesz olvasva stb.

Miután összefűztük a Google szolgáltatásaival a megfelelő asztali alkalmazásainkat, itt az ideje, hogy az iPhone-unkat is beillesszük ebbe a körbe. Mivel a Gmail beállítása nagyon egyszerű iPhone-on, ezért erre nem térnék ki külön, ami érdekesebb az a naptár és címjegyzék elérés. Ehhez alapból nem találunk megoldást, így egy külső szolgáltatást kell igénybe venni, név szerint a NuevaSync-et. Ez egy egyszerű webes alkalmazás, aminek a segítségével Exchange-en keresztül érhetjük a Google Calendar-t és Contacts-et. Miután beregisztráltunk a NuevaSync oldalára, aktiváljuk a nekünk szükséges beállításokat (az email és tasks még nem működik). Miután ezzel készen vagyunk, vegyük kézbe az iPhone-unkat, és hozzunk létre egy új Microsoft Exchange elérést a beállításokban. Az email címhez a NuevaSync regisztrációnkhoz használt email címet adjuk meg, felhasználó névnek és jelszónak szintén a NuevaSync adatainkra van szükség. Bökjünk a Next gombra, majd egy figyelmeztetés után adjuk meg a Server mezőben a www.nuevasync.com elérést. A következő oldalon kapcsoljuk ki a Mail szinkronizálást, mivel jelenleg ezt a NuevaSync még nem támogatja. Ha készen vagyunk, akkor máris megkapjuk a Google Calendar-on és Contacts-on tárolt adatainkat a megfelelő iPhone-os alkalmazásba.

A dolog szépsége, hogy ha valamit változtatunk, akkor az minden eszközön megtörténik automatikusan. A webről szintén elérhetők az adatok, ahogy azt a MobileMe felhasználók már megszokhatták, csak látogassuk meg a megfelelő Google szolgáltatást egy böngészőből.

A fenti leírás működik iPod Touch-on is a 2.0-ás szoftverrel.

Asztali vs. webes

Egy ideje már realizálódott bennem, hogy bár nagyon jó dolog a webes alkalmazás, azért mégis az asztali az igazi. Természetesen nem mindig, de az estek nagy részében még mindig jobban szeretek használni asztali alkalmazásokat a mindennapi feladatokra.

Az első a Google Calendar hátrahagyása volt, ami bár egy nagyon jó naptár, de az iCal-lal még mindig nem versenyzik nálam. Egyszerű az ok, a GUI és integráció. Míg egy webes alkalmazás legtöbbször nincs integrálva semmivel (oké, a Google appok egymással), addig egy asztali alkalmazás sokkal dinamikusabb és az esetek többségében több hasznos lehetőséget tartogat a webes rokonuknál.

A Google Calendar-ból az SMS értesítés hiányzott, de később rájöttem, hogy semmi szükségem erre a funkcióra. Használtam pár hónapig, de inkább idegesítő volt, mint hasznos. A nagyon fontos eseményeket fejben is megjegyzem, ami pedig nem lényeges, arról az iCal is szépen értesít a gépen vagy emailben, mellesleg nem kell minden hétvégén 20-30 sms-t törölgetnem a telefonomról.

A következő webről átköltöztetett dolog a TODO listám volt. Először a TaskPaper-rel kezdtem el az offline GTD-zést, majd kb. egy hónapja váltottam újból a Things-re (ezzel már futottam egyszer egy kört), ami már képes a rendszer beépített tennivalólistájával is szinkronban maradni. Ez nekem hatalmas öröm volt, most szinte minden hétköznap használt alkalmazásomban látom az elkövetkező tennivalóimat, legyen az az iCal, Mail, valami Dashboard widget vagy akár az internet.

Egyedül a Gmail és a Google Reader az, amit mondhatunk, hogy nem fogok otthagyni. Mind a két alkalmazás felülete teljesen a kezem alá dolgozik, főleg a Google Reader-ré. A Gmail-t még próbáltam is helyettesíteni a beépített Mail-lel, de végül rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert bár a Mail egy nagyon jó levelező (és nagyon bugos is), de a Gmail gyorsaságát nem adja vissza. Most egyszerű felállásban olvasom a leveleket. Az alapértelmezett levelezőm a Mailplane, ami lényegében egy Gmail-re kihegyezett böngésző nagyon sok plusz funkcióval és elég jó asztali integrációval. Egy lényeges dolgot nem old sajnos meg, mégpedig az emailek offline elérését, így ezt kénytelen vagyok megoldani a Mail segítségével egy egyszerű POP hozzáférésen keresztül. Minden nap végén elindítom a Mail-t és letöltöm az aznap kapott leveleimet, olvasottá jelölöm őket, majd elrakom egy Archive nevű mappába. Így akkor is elérem a leveleket, ha nem vagyok internetközelben, de ki tudom használni Gmail felületét is.

Az utolsó kérdés persze, hogy mégis, hogyan érem el a naptáramat, címjegyzékemet és a tennivaló listámat, ha nem vagyok gépközelben. Egyszerű, a nemrég indult MobileMe nevű szolgáltatással, ami a rendszerbe integrálva szinkronizálja az adataimat a “felhőbe”, mellesleg a webes felülete is kellemes. Így lényegében az asztali előnyöket élvezhetem, míg az összes adatomat el tudom érni bárhonnan.

Címjegyzék szinkron egyszerűen [Webes alkalmazás]

A tegnap megjelent 10.5.3-as Mac OS X frissítés magával hozta az Address Book és Gmail címjegyzék szinkronizációját. Egy apró hiba van a funkcióban, csak iPhone vagy iPod Touch felhasználóknak elérhető ez a lehetőség, persze a Lifehacker-en azóta megjelent egy módszer, amivel egyéb iPod-dal rendelkező Mac tulajok is bekapcsolhatják ezt a szolgáltatást.

Soocial_logo.jpgSajnos kipróbálni nem tudtam, mivel nem rendelkezek iPod-dal, viszont a Gmail és a helyi Address Book-omat szeretném szinkronban tartani. Tegnap mintha valaki meghallgatta volna fent a problémámat, meghívót kaptam egy új és ígéretes szolgáltatáshoz a Soocial nevű központi címjegyzésalkalmazáshoz. A Soocial egy egyszerű ötletre alapul, szinkronban tartani a létező összes címjegyzékünket, legyen az Mac-en az Address Book, Windows-on az Outlook, Gmail, Highrise, iPhone és egyéb telefonok.

Soocial_macclient.jpgÉn az Address Book, Gmail és telefon szinkronizációt próbáltam ki vele, ami jelenleg is tökéletesen működik. Maga a folyamat teljesen egyszerű, miután regisztráltunk (jelenleg privát béta) a Soocial-ra, a felül lévő “Connections” menüben tudjuk beizzítani a kapcsolatot a különböző eszközök között. Az OS X-es Address Book szinkronizációhoz szükséges letöltenünk egy helyi klienst, ami beállított időnként küld vagy fogad új kapcsolatokat a Soocial és a helyi gép között. A telepítés után egy egyszerű beállítópanelt találunk a System Preferences-ben. Miután itt megadtuk neki a felhasználónevünket és jelszavunkat, az alkalmazás azonnal feltölti a helyi címjegyzék adatait az üres Soocial fiókunkra.

Ha elkészültünk, akkor nincs más dolgunk, minthogy a Soocial oldalára visszamenni és hozzáadni a Gmail-t, Highrise-t vagy a mobilunkat a szinkronizálandó eszközökhöz. A Google kapcsolatoknál lehetőségünk van beállítani azt is, hogy a meglévő Gmail-es kontaktokat húzza le a helyi címjegyzékbe vagy pedig a Soocial-ra feltöltött adatokkal írja felül a meglévőt. A második lehetőséget nem igazán ajánlom, mivel könnyen meglepetéseket okozhat, ha használjuk a Google Reader megosztott bejegyzések funkcióját vagy a Gtalk-ot. Bár nekem semmi gondom nem volt, azért szinkronizáció előtt nagyon ajánlott egy exportálást csinálni a meglévő Gmail-es címjegyzékről.

A mobil beállítása sem nehéz, miután megadtuk a telefonszámunkat, kapunk egy SMS-t, amiben egy linkre kattintva szinte automatikusan megkapjuk a címjegyzéket a telefonunkra is.

Soocial_services.jpg

A szolgáltatáson egyenlőre látszik, hogy félkész állapotban van, a telefon szinkronizálása előtt megadott beállításoknál többször kaptam hibaüzenetet és előfordul, hogy az egyébként nagyon gyors webes alkalmazás megáll néhány másodpercre és csak tölt. Ettől függetlenül nagyon várom az éles indulást, a jelenlegi Gmail és Address Book szinkronizációs problémámat megoldotta. Jelenleg használható a Gmail, mobiltelefon, Address Book és Highrise szinkronizáció (van még egy elég buta Facebook-os alkalmazás is az eszközök között), továbbá készülőfélben van a Linkedin, Facebook és Outlook szinkronizáció. Ajánlom mindenkinek a feliratkozást egy meghívóra, érdekes webes alkalmazás lesz.

Times, újság szerű RSS olvasás [Maces Alkalmazás]

Google Reader hívő vagyok, viszont a Times nevű új RSS olvasó mellett nem tudok elmenni szó nélkül. A Times egy új feed reader Mac-re, amit egy érdekes felfogás emel ki a többi offline olvasó közül. A fejlesztők szerint az RSS olvasás olyan, mint a reggeli újság, híreket figyelsz mondjuk a reggeli kávé/tea mellett, akkor miért ne legyen a felület teljesen olyan, mint egy napilap? A Times lényegében ezt a szemléletet követi.

Az első indítás után szembetűnik, hogy itt mi állíthatunk fel egy testreszabott “kezdőoldalt” különböző hírdobozokkal és főrovatokkal. Tehetünk külön oldalra blogokat, a legérdekesebb feedeket az újságunk fejlécére, ahogy szeretnénk - Netvibes utánérzés. Ha beállítottuk a layout-ot, akkor pedig pár kattintással elérhetjük a legfrissebb bejegyzéseket, természetesen megnyithatjuk a böngészőnkben, ahogy azt a hagyományos RSS olvasóknál megszokhattuk.

A Times szép alkalmazás, Core Animationt használ, az ablak felépítése teljesen olyan, mint egy újságé, láthatjuk a háttérben lévő lapokat is. A beállításokban választhatunk csúsztatást, vagy papírlap hajtogatós effektet a teljes hír elolvasásához.

Az igazság viszont az, hogy sajnos a Times nem alkalmas 40-50 feed feletti mennyiség menedzseléséhez, mivel elvesznek a hírek a felületen, azoknak ajánlanám inkább az alkalmazás kipróbálását, akik például eddig Safari-val olvastak RSS-t, mivel tökéletesen integrálódik az OS X beépített feedkezelésével. Akik pedig naponta több száz új hírt kapnak - mint én is - azok továbbra is maradjanak a hagyományos offline vagy online RSS olvasóknál (egy pillantást azért vehetnek a Times-ra).

A Times 30 dollárért megvehető, kipróbálható az Acrylic Apps oldalán.

Times

Tavaszi rendrakás a gépen [Mindennapok]

A tavasz alkalmából nagy rendrakást tartottam a gépemen. Általában szoktam kukázni a felesleges mappákat és fájlokat, de mivel nem csak ezeket használom mindennap, ezért átnéztem az állandóan használt alkalmazások, és webes kütyük listáját, majd szépen sorban törölgettem a felesleget.

RSS

Nagy hírfaló vagyok, amit egy kicsit is érdekesnek találok, arra általában fel is iratkozok. Ez valahol jó, valahol nem, a lényeg, hogy sok feed-em gyűlt össze. Sokan esküsznek a “Test” mappára, ahova az új csatornákat helyezik el teszt jelleggel. Nálam ez valahogy nem vált be az idők folyamán, jobban szeretem, ha már egyből a megfelelő kategóriában látom az adott blogot, nem akarok még pluszban azon agyalni, hogy kell-e ez nekem. Ha nem tetszik, akkor úgyis leiratkozok róla egy idő után.

Első dolgom volt, hogy végigmentem szépen minden egyes blogon, hírszájton és egyéb oldalon, megnéztem az utolsó 10 bejegyzést, ha tetszett maradt, ha nem akkor leiratkoztam róla. Ezután azokat a feed-eket, amiken az alkotó előszeretettel alkalmazott ASCII artot, átneveztem egyszerűen az oldal nevére. Végül szigorúan minden csatornát újracímkéztem úgy, hogy az lehetőleg csak egy kategóriában szerepeljen egyszerre. Ezt azért éreztem szükségesnek, mivel a Google Reader (Google Reader csak billentyűzetről >>) lehetőséget ad több címke alkalmazására is egy feed-en, viszont az új bejegyzéseket az összes beállított label-en mutatja. Ezt nem igazán szeretem, RSS-nél nekem jobb a régi mappaszerű rendszer.

Kedvencek

A fél életemet a böngészőmben élem, előszeretettel használom a Bookmark Bar-t is, szóval az első dologom volt ennek a rendbetétele. Az egyik kedvenc funkcióm Safari-ban, hogy a Bookmark Bar-on lévő első kilenc linket meg tudom nyitni a “CMD-link sorszáma” billentyűkombinációval, így be is pakoltam ide a leggyakrabban nézett kedvenceimet. Használok még pár okos bookmarklet-et is, például a Ma.gnolia gyors linkmentőjét vagy az Instapaper “majdelolvasom” okosságát (Instapaper gyorstipp >>, Instapaper ismertető >>). Ezek is itt kaptak helyet, mostantól csak nyomok egy CMD-1-et az oldal elmentéséhez a Ma.gnoliában, CMD-7-et az Instapaper-ben való tároláshoz stb. Természetesen vannak egyéb gyakran nézett kedvenceim is (YouTube, Twitter, Digg stb.) ezeket egy “Services” mappába tettem, ami a Bookmark Bar legvégén foglal helyet.

A kollekció nem merül ki a kedvencek sávon, van Bookmark menü is, ezt is kitakarítottam, tettem ide egy Google mappát, amiben a “Nagy Testvérhez” kapcsolódó webes alkalmazások kaptak helyet. Csináltam még egy Others mappát, ami se a Bookmark Bar-on, se a Bookmarks menüben nem látszik, ide az éppen nem használt egyéb szolgáltatások vannak lementve. Ezt azért tartom jónak, mert bár nem mindig van rájuk szükség, de ha kellene valamelyik, akkor Quicksilver-ből (Quicksilver tippek >>) bármikor elérem könnyen őket, de egyúttal nem is zavarnak.

To-do listák

A tennivaló listáimat sima TXT fájlokban tartom (TXT alapú GTD >>) és a TaskPaper-rel nézem. Eddig 5 fájlt használtam (Szegény ember GTD-je >>):

  • TODO.txt: a napi tennivalók, next action-ök.
  • PROJECTS.txt: az aktuális projektjeim és a hozzájuk kapcsolódó feladatok.
  • SOMEDAY.txt: a “majdegyszer” lista.
  • NOTES.txt: általában mindig nyitva van, ide firkálok bármilyen napközben bejövő információt - telefonszámok, linkek, leszedendő zenék címei stb.
  • ARCHIVE.txt: a TODO.txt-ből ide másolom a befejezett feladatokat.

Így nézett ki a rendszer, most egy nagy fájlban élek, ami a következő módszer szerint működik.

INBOX: (bejövő feladatok)

TODO: (aktuális tennivalók)
- napi feladat 1
- napi feladat 2
- napi feladat 3

PROJEKT 1:
- feladat 1
- feladat 2

PROJEKT 2:
- további feladatok

JEGYZETEK:
** EZ EGY CÍM **
Ide jön egy jegyzet

** EZ EGY MÁSIK CÍM **
Ide jön egy másik jegyzet

SOMEDAY: (ötletek lista ömlesztve)
- majd egyszer megteszem
- meg majd ezt is
- majd talán ezt is

ARCHIVE: (elvégzett tennivalók)
- kész feladat 1
- kész feladat 2

A TaskPaper nagy előnye (Taskpaper tippek >>), hogy egy fájlban nagyszerűen tud keresni, a kontextusokat és projekteket pedig linkként kezeli. Ha engem csak egy adott projekt érdekel, akkor egyszerűen a nevére kattintok és csak az alatta felsorolt feladatok látszanak, ugyanezt a tennivalók mögé írt kontextusokkal is meg tudjuk tenni. Mivel a füleket is ismeri, ezért egy fájlt egyszerre többféleképpen is meg tudunk tekinteni. Mostantól napközben két fülön van nyitva a TODO.txt-m, az első fülön a @today kontextussal ellátott tennivalók látszanak, a másik fül pedig a JEGYZETEK, ahova egyszerűen tudok bármikor bármit írni, ha szükséges. A heti review-k közben pedig csak egy új fület megnyitva látom az egész fájlt egyben. Sokkal pörgősebb lett így az egész rendszer, mivel nem kell ide oda másolgatnom fájlok között a feladatokat, plusz egy ablakban meg tudom nézni akármikor a fájl bármely részét. Természetesen a füleket nem kell állandóan megnyitogatnom, mivel a TaskPaper egyik jó funkciója, hogy az ablakokat is elmenti kilépés után.

Alkalmazások

Itt nem volt kegyelem, ami felesleges volt az a kukában végezte. Ami még említésre méltó, hogy a menüsorban lakó alkalmazások ikonjait is kikapcsoltam, egyedül az Adium, Mailplane, Quicksilver, CoverSutra, Skitch és Caffeine maradt itt. Sokkal tisztább, szárazabb érzés.

IM és Address Book kontaktok

A legkényesebb téma. Körülbelül 140 barátom volt MSN-ről, Gtalk-ról és AIM-ról. Volt itt olyan ember, aki csak egy kérdés erejéig vett fel, volt akivel már régóta nem tartottam a kapcsolatot egyéb okok miatt, őket szépen kitörölgettem. A lista körülbelül a felére csökkent, viszont szerettem volna valamilyen új rendszer szerint kategorizálni a kontaktokat. A vége egy nagyon egyszerű módszer lett, akivel sokat chatelek, azok a “Friends” csoport alatt kaptak helyet felül, akikkel ritkábban pedig az Others kategóriát kapták. Az Others csoportot szépen elrejtettem, ha valakivel mégis beszélni akarok ebből a csoportból, azt két kattintásból el tudom érni. Eredmény: sokkal rövidebb Adium kontakt lista, csak az maradt, aki tényleg lényeges számomra.

Hasonlóan törölgettem az Address Book-ból is, itt kicsit durvább volt a helyzet, mivel sok ember csak email cím alapján volt itt feljegyezve. Először ezeket az emberkéket válogattam ki, majd begyűjtöttem őket egy külön csoportba. A többi félig hiányos adattal rendelkező embereket pedig szétszedtem az Adium-hoz hasonló csoportosítás szerint. A barátok alatt lévők kaptak avatart innen-onnan, ki lett töltve szinte minden lényeges adatuk (név, lakhely, email cím, telefonszám, születésnap), majd a szülinapokat szépen szinkronizáltam a Google Calendar-ral és beállítottam erre a naptárra SMS értesítést. Az Others alatt lévő kontaktokat kiválogattam, kitöltögettem azokat az információkat, amiket fejből tudtam róluk, majd ennyivel le is zártam őket, a lényeg annyi volt, hogy a név és email cím meglegyen. A blogot író barátok adatai közé beírtam a hozzájuk kapcsolódó oldal(aka)t, majd végül az egész címjegyzéket szinkronizáltam a Plaxo-val.

Twitter

Nem igazán produktív tevékenység a Twitter, de itt is végigmentem minden emberen, akit követek, majd szépen szortírozgattam őket. A legtöbb kihullott kontaktok voltak a különböző botok, valamilyen weboldalhoz kapcsolódó Twitter fiókok, vagy blogok RSS feedjei. Az engem követő embereket nem piszkáltam, ha valaki zavarni fog, majd blokkolom.

Hosszú folyamat, de megérte, most sokkal tisztább a gépem, végre normálisan használom az Address Book-ot is és nincs olyan kérdés semmilyen blognál, email címnél vagy embernél, hogy “ez meg ki?”. Ajánlom mindenkinek a hasonló rendrakást.

Közösségi OPML megosztás [Webes Tippek]

Elkezdte a Google Reader a Shared Items funckióval, felfedeztük, hogy az ismerőseink szerint mik azok a bejegyzések, amiket ők megosztásra méltatnak. Én szeretem olvasgatni a más által megosztott bejegyzéseket, ha érdekes témát talál egy ismerősöm, akkor sokszor megnézem magamnak a blogot is, ahonnan a post jött.

toluu_logo.jpegEgy nemrég indult szolgáltatás a Toluu ezt a lehetőséget tovább is építi, mostantól lehetőségünk van megosztani akár a teljes feedtárunkat is a barátainkkal. Személy szerint egy nagyon jó szolgálgatásnak tartom, szeretek új és érdekes blogokat felfedezni.

A Toluu egy nagyon egyszerű, jelenleg csak meghívóval elérhető webes alkalmazás. Regisztráció után nincs más dolgunk, mint feltölteni az RSS olvasónkból az OPML-t, a Toluu ezután magától teszi a dolgát. A Last.fm-hez hasonlóan mutatja nekünk a legérdekesebb feedek listáját és az azt megosztó felhasználót. Innen lehetőségünk van a feed-re feliratkozni közvetlenül a legnépszerűbb RSS olvasókba.

Érdekes lehetőség még a Twitter szerű követés is, ha bejelölünk egy felhasználót, akkor a Toluu profilunkban meg fog jelenni, hogy a barátaink milyen feed-eket tettek közzé és mire iratkoztak fel. Fura feed alapon barátokat szerezni, de mivel az RSS olvasót mondhatjuk egy ember érdeklődési körének tükrének is, ezért valószínű, hogy az adott felhasználó hasonló témában lehet jártas, mint mi.

A Toluu természetesen magával hordozza azt a veszélyt, amit az RSS egyébként is, túl sok mindenre iratkozunk fel. Ha tudunk határt húzni, akkor a Toluu nagyon hasznos szolgáltatás. Akit érdekel, hogy én mit olvasok, az megtekintheti a publikus profilomat itt. Egyetlen hátrány, hogy sajnos zárt bétában van még az alkalmazás, felhasználónként három meghívóval, viszont akik tudnak szerezni invite-ot, azoknak bátran ajánlom a kipróbálását.

Google Reader csak billentyűzetről [Webes Tippek]

A Google Reader talán egyik legjobb funkciója, a gyors billentyűzetről vezérlés. Akárcsak a Gmail-ben, a Google Reader-ben is találhatunk egygombos gyorsnavigációhoz szükséges billentyűparancsokat, melyek segítségével a napi feedolvasást szinte villámként letudhatjuk.

Én jelenleg 179 csatornára vagyok feliratkozva, aminek a napi olvasása elég hosszadalmas folyamat. Nézzük mi történik, ha hosszabb ideig nem nézed a Google Reader-t és a nap folyamán kapsz több száz új, olvasatlan bejegyzést.

Miután beléptél a Google Reader-be, láthatod az előre beállított feedlistád új elemeit, nyomj egy Space-t és máris ki lesz jelölve az első bejegyzés. Tegyük fel, hogy érdekes post-ot találtál, nyomj egy V-t és azonnal megnyílik új ablakban, vagy új fülön az eredeti oldal. Szeretnéd megosztani a bejegyzést másokkal is? Nyomd meg a Shift+S-t. Csillagozni akarod, hogy később is könnyen megtaláld? Nyomj egy S-t. Címkézd meg a bejegyzést a T gombbal, vagy küld el email-ben valakinek az E megnyomásával. Egyszerű.

googlereaderfeedlist.jpeg

Ha végeztél és a következő bejegyzésre akarsz ugrani, csak nyomd meg a J-t, ha folyamatosan lenyomva tartod, akkor a Google Reader azonnal elkezdi végigpörgetni az új híreket. Találtál valami érdekeset, de túlszaladtál rajta? Nyomj egy K-t és máris az egyel azelőtti bejegyzésre ugrik, csak használd a V-t, hogy megnyisd külön oldalon az érdekes bejegyzéseket. El sem fogod hinni milyen gyorsan lehet így végigpörgetni akár több száz új bejegyzést is. Ha frissíteni szeretnéd a listát, csak nyomj egy R-t.

A Google Reader-nek van egy varázsbillentyűje a G. Ez magában semmi érdekes nem tesz, de ha szeretnél más oldalra is könnyen átnavigálni csak billentyűzetről, akkor ő lesz a barátod. Ahogy a Gmail-ben, itt is lehetőség van arra, hogyha egy külön oldal kezdőbetűjét azonnal leütjük a G megnyomása után, akkor máris oda fog ugrani. Próbáld ki, nyomd le gyorsan G-t, majd rögtön utána az A-t, azonnal az All Items-en találod magad, próbáld ki ugyanezt a G és S kombinációval, máris a csillagozott elemeidet látod. Mi van, ha két oldal kezdőbetűje ugyanaz? Egyszerű, nyomj egy Shift billentyűt a második leütéssel együtt, ha ezt például az S megnyomása közben teszed, akkor máris a megosztott bejegyzéseidnél találod magad.

Következzen egy kicsit izgalmasabb, a címkéink elérése. Erre a Google Reader egy nagyon jó, fekete, félig átlátszó, QuickSilver szerű gyorskeresőt kínál, a G, majd a T billentyű lenyomásával érheted el. Felbukkan az emlegetett gyorsnavigáló, majd akár mozoghatsz a kurzormozgató nyilakkal, vagy ha elkezded begépelni a kívánt címke nevét, akkor máris szűkíteni fogja a megjelenített listát, nyomj egy Enter-t és azonnal a kijelölt címke tartalmára ugrik.

greaderquicksearch.jpeg

A billentyűparancsok használata a Google Reader-ben nagyon gyorssá teszi a mindennapi RSS olvasást, könnyen megtanulható egybillentyűs shortcut-ok és szinte mindegyik valamilyen funkció kezdőbetűjére utal, de mi történik, ha nem jut eszedbe véletlenül az egyik? Nyomd csak meg a ?-et a billentyűzeten…

Copyright © 2007 lifovery • Az oldalt a WordPress hajtja • Hoszting: Wish